még valamikor legelső egyetemi éveim egyikében volt a györgy péternek egy olyan órája, ahol strandirodalmakat elemeztünk, minden héten egyet-egyet, persze nem ilyen névvel volt meghirdetve, hanem valami sokkal általánosabb, kortárs művészet vagy ilyesmi, de a lényeg már az első órán kiderült, olyan könyveket fogunk közösen olvasni meg megbeszélni, melyeket az emberek jellemzően strandokon olvasnak, félúton valahol nádas péter és a blikk horoszkóp között, volt minden mocsok ebben a félévben: vujity tvrtko, lévai katalin, stahl judit, vavyan fable, fejős éva is gondolom csak azért nem, mert még akkor nem volt híres, sőt még
vámos miklós apák könyve egy híresebb, és általában jobban respektált magyar író egyik friss regénye is,de ezt tilos elmesélnem:D. mindez csak azért jutott eszembe most évek óta először, mert az elmúlt párnapot egy balatonparti strandon heverészéssel töltöttem, ahova a szigetet kipihenni mentem, és kicsit gyanútlanul, de herta müller lélegzethinta című könyvét vittem magammal, éshát csak arra tudok gondolni, hogy igenis hogy van olyan strandirodalom, és ha az ember puffancsos hamburgerek, vízipiszolyokat áruló bódék, túltenyésztett hattyúk és vizezett aranyászok mellé megy pihenni, akkor figyeljen oda, mit visz magával, mert a német homoszexuális tinédzser gulágnaplója nem fog működni! mindenesetre érzelemdús pár nap van mögöttem
ez nem az az óra volt, ahol lévai katalin párnakönyv című thrilleréről tartottam előadást? abban a könyvben csomót ír a nyolcvanas évekbeli értelmiségi köréről, meg az abban lévő faszijáról, akivel így meg úgy szexel, és miután én ezt elolvastam, utána tudtam meg, hogy neki a lányi andrás volt a faszija, amit egyszerűen képtelen voltam a könyvben olvasottakkal vizuálisan összehozni.
