őrült nosztalgia szakadt rám amiatt a hülye vécés kép miatt, amiről a kulti eszembe jutott
és megkerestem a régi barátnő blogunkat, ami jobbára tökéletesen érdektelen minden földi halandónak, de nekünk a barinőimmel jó volt, hiszen akkoriban nem volt fészbúk, a wiw egy szar volt, talán csoportos cset sem volt, így nem volt más választásunk - blogolnunk kellett. amiből természetesen adódott néhány kellemetlen pillanat. na de a lényeg, hogy megnéztem a 2007-es bejegyzéseket, és sajnálattal konstatáltam, hogy már 24 éves voltam, amikor tiniszintű felismeréseim voltak, ellenben a helyzet éppolyan szar volt, magyarán pont olyan szarul élünk, mint négy éve. és azért az is megnyugtató, hogy a világot azért akkor is egy rakás kaksinak láttam. ja igen, arról írtam, hogy voltam a wordpressfotó megnyitóján.
_______________________________________________________________
“persze megint szép és megrendítő volt, és milyen érdekes, hogy az embert kb. csak az rázza már meg, ha halott gyerekeket, leszakadt végtagú embereket, és ordítóan kemény szenvedést lát. aztán a szörnyülködés addig tart, míg látod a tanúságtételt, majd többé eszedbe sem jut, hogy mi van libanonban, hány ezer civilt bombáznak le az izraeliek, hogy kongóban 9 éves prostituáltak hemzsegnek, hogy vannak helyek, ahol soha senki érezte a bőrén, hogy mi az a demokrácia, és hogy az egész világ ez egy nagy szar.
a lajnak végülis igaza van. ha végignézel a világon (vagy végigjárod mint ő), magyarország tulajdonképpen nem is szar hely. (és most tekintsünk el attól, hogy mint fiatal értelmiségiek, tulajdonképpen el vagyunk lehetetlenítve, megélhetés- ügyileg).”
____________________________________________
mondjuk amióta követtem rajvagyokot és néhány elmebeteget, egy leszakadt végtagú ember már egyáltalán nem hat meg, de már a halál sem, úgy igazán. hülye tumblr.
:DDDD aranyszivem
