smalladam

Többet egyelőre nem mondhatok, de pár óra múlva talán már igen. 

Mikor eljön az első pionír aki felismeri, hogy teljesen mindegy, hányadik honlapot csináljuk a balatonról, és ad-hoc írunk cukorfalat pékségekről, meg a kistücsökről, ha akkora ziccereket hagyunk ki mellé, mint pl. a többnyelvű tartalom a többtízezer potenciális külföldi fogyasztó megcélzására, esetleg pl. webtől függetlenül egy mobilapp, amit akár a parton vagy menet közben is böngészhet (+ehhez tartozó egyéb feature-ök, gps, kuponozás, fiszfaszom) mert ez nem a városbanblog, amit az irodából elolvas, aztán majd max jövőhéten elmegy a suttogó pianóba, mert jól hangzott a fizetett kritika.

De tény, hogy átgondolt koncepció nélkül eldugott kis pékségekről és romantikus éttermekről írogatni tényleg könnyebb, csakhát így augusztusban majd megy a sóhajtozás, hogy mennyire kiélezett már a verseny a balatoni tartalomszolgáltatásban is, ezért nincs olvasó, meg bevétel :(

persze ezek nem új dolgok (mobilapp már a szigetes rendezvényeken is imádott volt, gpstracking és kuponok évek óta mennek), csakhát sajnos a hátránya, hogy át kell gondolni előtte, és nem csak odamenni egy instagrammal, hogy most aztán megcsináljuk a kontentet. :(

a kérdéseket megelőzve természetesen igen, muszáj voltam ezt megírni, és igen, én vagyok a legokosabb.

Délután még a Balatont szeltük friss délnyugati szélben, délután még a kutyánkat sétáltattam az üde zöld somogyi dombok között, délután még elkezdtük leszervezni az esküvőnk helyszínét ott, ahol mindig is akartuk - este pedig megérkeztünk Hátsó-Erzsébetvárosba, ahol abban a pillanatban, ahogy kiszálltunk a kocsiból, egy hullarészeg csavargó vörös darát hányt mellénk. Ja, és még megtudtuk, hogy valszeg a zuhanyzónk miatt beázott az alsó szomszéd.

Az élet meg a sűrűje.